{{ComputedLoadMoreText}}

{{totalCount}} termékből {{dataLength}} darabot már láttál

Külső merevlemezek – Ezeket érdemes tudni róluk

Az adattárolás terén két népszerű opció áll rendelkezésre: az HDD (Hard Disk Drive) és a SSD (Solid State Drive). Az HDD egy mozgó alkatrészekből álló lemezes adattároló, amely hosszú ideig a piac vezető tárolási megoldása volt. Az SSD azonban egyre népszerűbb – sőt, ma már háttérbe szorította a hagyományos HDD megoldásokat–, mivel szilárdtest memóriából áll, amely nem rendelkezik mozgó alkatrészekkel, így sokkal gyorsabb és kisebb méretű, mint az HDD. Az SSD-k rendkívül gyors írási és olvasási sebességet képesek biztosítani, ami javítja a számítógép teljesítményét, míg az HDD-k alacsonyabb árakkal és nagyobb adattárolási kapacitásokkal rendelkeznek. A döntést az igényeink figyelembevétele mellett érdemes meghoznunk.

Az HDD működése: Az adatok tárolásának elve és a mozgó alkatrészek működése

Az HDD az adatokat egy vagy több lemezen tárolja, amelyeket a doboz belsejében lévő motor segítségével forgat. Az adatokat egy olvasó/író fej tárolja, amely pásztázza a lemezt, az adatokat pedig olvassa vagy írja. Tehát a HDD-k mozgó alkatrészekből állnak, beleértve a motort, a lemezeket és az olvasó/író fejet. Az adatok tárolása magán a lemezen történik, és az olvasás/írás műveleteket pedig az olvasó/író fej végzi el. Az HDD jó választás lehet abban az esetben, ha nagy mennyiségű adatot szeretnénk tárolni, illetve a mozgó alkatrészek miatt fellépő kisebb sebesség elfogadható kompromisszumot jelent számunkra.

Az SSD előnyei a klasszikus HDD-vel szemben

Ha a klasszikus merevlemezekről beszélünk, nem kerülhetők meg a SSD-k, vagyis muszáj szembe állítani őket egymással. Tagadhatatlan, hogy az SSD-k számos előnnyel rendelkeznek klasszikus merevlemezekkel szemben. Elsősorban gyorsabb sebesség említhető, mivel nincs mozgó alkatrész, így az adatokat nagyobb sebességgel tudja olvasni és írni. Ezenkívül az SSD-k kisebbek, jobban bírják az igénybevételt, és kevésbé érzékenyek a fizikai sérülésekre. Az SSD-k a rendszer indulási sebességét is javítják, mivel esetükben az operációs rendszer gyorsabban töltődik be. Emellett az SSD-k halkabbak és kevesebb energiát fogyasztanak, mint az HDD-k. Viszont, az SSD-k magasabb árakkal rendelkeznek a HDD-khez képest, és a tárkapacitásuk is kisebb.

A HHD-k adattárolási kapacitása 

A merevlemez adattárolási kapacitása a fájlok, adatok és információk tárolására alkalmas méretét jelenti. Az adattárolási kapacitás nagyon fontos, mivel ez határozza meg, mennyi adatot tudunk tárolni a számítógépünkön; gigabájtban (GB) vagy terrabájtban (TB) mérik. 

A növekvő digitális tartalom miatt fontos, hogy elegendő adattárolási kapacitással rendelkezzünk, hogy minden szükséges fájlunkat és adatunkat egyetlen eszközön tárolhassuk. Ha a kapacitás kevés, akkor törölni kell fájlokat, ami időigényes és frusztráló lehet. Ha túl kevés adattárolási kapacitással rendelkezünk, a rendszer lassúbbá válhat, sőt, a szoftverek hibás működése is előfordulhat. Így a megfelelő adattárolási kapacitás meghatározása és biztosítása kulcsfontosságú a számítógép hatékony működéséhez.

A sebesség és a teljesítmény kritériumai

A sebesség és a teljesítmény kritériumai alapvető fontosságúak, amikor a külső merevlemezekről (HDD vagy SSD) döntünk. A sebesség a lemezen található adatok olvasásának és írásának sebességét jelenti, ami másodpercenkénti adatszámokban (MB/s) vagy a lemez forgási sebességében (RPM) mérhető. A teljesítmény pedig a lemez által nyújtott teljesítményt jelenti, ami a fájlok betöltési idejét, a programok futási sebességét és az adatok átvitelének időtartamát befolyásolja. Minél magasabb a sebesség és a teljesítmény, annál gyorsabb lesz a számítógép.
Az SSD sebessége magasabb, mint az HDD-é, illetve az SSD-k gyorsabb adatátviteli sebességet és alacsonyabb betöltési időt nyújtanak, ami különösen hasznos a nagyfájlok, játékok és rendszerbetöltések esetén. Az HDD-k azonban lényegesen olcsóbbak, mint az SSD-k, és általában nagyobb adattárolási kapacitást nyújtanak. Az adatok tárolásához szükséges adattárolási kapacitás és a számítógép teljesítményének igénye alapján kell döntenünk az HDD vagy az SSD használata között.

HDD technológiai sajátosságok: CMR és SMR

A hagyományos merevlemezek (HDD-k) adatainak rögzítési technológiája jelentősen befolyásolhatja a meghajtó teljesítményét, különösen írási műveletek során. Két fő technológia terjedt el: a CMR (Conventional Magnetic Recording) és az SMR (Shingled Magnetic Recording). A CMR technológia esetén az adatsávok párhuzamosan helyezkednek el a lemeztányéron, anélkül, hogy átfednék egymást. Ez a kialakítás lehetővé teszi, hogy az írási fej közvetlenül a kívánt sávra írjon anélkül, hogy a szomszédos sávok tartalmát befolyásolná, ami konzisztens és kiszámítható írási teljesítményt eredményez. Az SMR technológiát azért fejlesztették ki, hogy növeljék az adatsűrűséget és ezáltal az egy lemeztányérra írható adatmennyiséget, csökkentve a költségeket. Az SMR meghajtóknál az adatsávok részben átfedik egymást, hasonlóan a tetőcserepekhez (innen a "shingled" elnevezés). Ez lehetővé teszi több sáv elhelyezését ugyanakkora területen, növelve a kapacitást. Az olvasófej elég keskeny ahhoz, hogy csak a kívánt sávot olvassa, de az írási fej szélesebb, így amikor egy adott sávra ír, a következő, átfedésben lévő sáv tartalmát is felülírhatja. Emiatt az SMR meghajtóknak bonyolultabb írási stratégiát kell alkalmazniuk. Az SMR technológia hátránya az írási teljesítményben jelentkezik, különösen véletlenszerű írási műveletek vagy nagy mennyiségű adat folyamatos írása esetén. Amikor egy átfedésben lévő sávra kell írni, a meghajtónak először át kell helyeznie a következő sáv(ok) adatait egy pufferterületre, majd elvégezni az írást az eredeti helyre, végül visszaírni az átmenetileg félretett adatokat. Ez a folyamat jelentősen lassabb lehet, mint a CMR meghajtók közvetlen írási művelete. Az SMR meghajtók gyakran rendelkeznek egy CMR technológiával működő gyorsítótár (cache) területtel, amely kezdetben jó teljesítményt nyújt, de ha ez megtelik, az írási sebesség drasztikusan lecsökkenhet. 

A felhasználási céltól függően mérlegelni kell a CMR és SMR technológia közötti választást. Általános célú felhasználásra, archiválásra, ahol az olvasási műveletek dominálnak, az SMR meghajtók költséghatékony megoldást jelenthetnek nagyobb kapacitásuk miatt. Azonban olyan feladatokhoz, amelyek intenzív vagy véletlenszerű írási terheléssel járnak, mint például NAS (Network Attached Storage) eszközökben való használat (különösen RAID tömbökben), videószerkesztés, vagy adatbázisok kezelése, a CMR meghajtók nyújtják a megbízhatóbb és kiszámíthatóbb teljesítményt. A gyártók nem mindig tüntetik fel egyértelműen, hogy egy adott modell melyik technológiát használja, ezért vásárlás előtt érdemes utánanézni.

Adattitkosítás és biztonsági funkciók

Az adatok védelme kiemelten fontos, különösen hordozható külső merevlemezek esetén, amelyek könnyebben elveszhetnek vagy illetéktelen kezekbe kerülhetnek. Az adattitkosítás olvashatatlanná teszi az adatokat a megfelelő kulcs vagy jelszó nélkül. Két fő megközelítés létezik: a szoftveres és a hardveres titkosítás. A szoftveres titkosítást az operációs rendszer vagy különálló alkalmazások végzik; például a Windows BitLocker, a macOS FileVault vagy a platformfüggetlen VeraCrypt. Ezek rugalmas megoldást kínálnak, de a titkosítási és visszafejtési folyamat terhelheti a számítógép processzorát, ami némi teljesítménycsökkenést okozhat. Ezzel szemben a hardveres titkosítás magán a külső merevlemezen található dedikált chip segítségével történik. Ez a megoldás általában gyorsabb, mivel leveszi a terhet a számítógép processzoráról, és operációs rendszertől függetlenül működik. Sok modern külső SSD és néhány HDD is kínál beépített AES (Advanced Encryption Standard) 256 bites hardveres titkosítást, amely jelenleg az egyik legerősebb elérhető standard. A hozzáférést gyakran jelszóval védik, amelyet a meghajtó csatlakoztatásakor kell megadni, de léteznek biometrikus azonosítást (pl. ujjlenyomat-olvasót) használó modellek is a még magasabb szintű biztonság érdekében.

A titkosítás kiválasztásakor mérlegelni kell a biztonsági elvárásokat, valamint azt is érdemes számba venni, az adott megoldás mennyire kényelmes számunkra. A teljes lemez titkosítása (Full Disk Encryption - FDE) a legbiztonságosabb, mivel a meghajtón lévő összes adatot védi, beleértve az ideiglenes fájlokat és a rendszerterületet is. Egyes szoftveres megoldások lehetővé teszik csak bizonyos mappák vagy partíciók titkosítását is. Fontos gondoskodni a titkosítási kulcsok vagy jelszavak biztonságos kezeléséről, mivel ezek elvesztése végleges adatvesztést eredményezhet. A hardveres titkosítású meghajtók a legtöbb esetben rendelkeznek valamilyen mechanizmussal a „brute-force” támadások kivédésére.

Látható, hogy az szenzitív személyes vagy üzleti adatok tárolása esetén erősen ajánlott a titkosítás alkalmazása. Bár a titkosítási folyamat időigényes lehet, illetve a hardveres megoldásokért általában fizetnünk kell, az adatbiztonság növelése megéri a befektetést. Az adatvédelmi szabályozások (mint a GDPR) betartása szempontjából is lényeges lehet a megfelelő titkosítási módszerek alkalmazása a személyes adatok védelme érdekében. A biztonsági funkciók mellett ne feledkezzünk meg a rendszeres biztonsági mentések készítéséről sem, amely védelmet nyújt a hardverhibákból vagy véletlen törlésből adódó adatvesztés ellen.

Csatlakozási interfészek és átviteli sebességek

Kiemelendő, hogy a külső merevlemezek csatlakoztatására szolgáló interfész alapvetően meghatározza az elérhető adatátviteli sebességet és a kompatibilitást a különböző eszközökkel. A legelterjedtebb csatlakozó típus napjainkban az USB (Universal Serial Bus), amelynek több generációja létezik, eltérő elméleti maximális sebességekkel. Az USB 2.0 már elavultnak számít a maga 480 Mbit/s sebességével, míg az USB 3.0 (más néven USB 3.1 Gen 1 vagy USB 3.2 Gen 1) már 5 Gbit/s elérésére képes. Az USB 3.1 Gen 2 (USB 3.2 Gen 2) ezt megduplázza 10 Gbit/s-ra, az USB 3.2 Gen 2x2 pedig 20 Gbit/s-ot kínál. A legújabb, USB4 szabvány akár 40 Gbit/s átvitelt is lehetővé tesz, gyakran Thunderbolt protokoll integrációval. A különböző USB verziók fizikailag is eltérhetnek, például az USB-A, USB-B, micro-USB vagy az újabb, szimmetrikus USB-C csatlakozó formájában. Fontos megjegyezni, hogy a maximális sebesség eléréséhez mind a külső meghajtónak, mind a csatlakoztatott eszköznek (pl. számítógép) támogatnia kell az adott USB szabványt. Visszafelé kompatibilitás általában biztosított, de ilyenkor a sebesség a lassabbik komponenshez igazodik. Például egy USB 3.2 Gen 2 meghajtó USB 2.0 portba csatlakoztatva csak USB 2.0 sebességgel fog működni, jelentősen korlátozva a potenciális teljesítményt.

Szintén nagy sebességű interfész a Thunderbolt, amelyet főként az Apple eszközeinél és prémium kategóriás laptopoknál találunk meg. A Thunderbolt 3 és Thunderbolt 4 egyaránt 40 Gbit/s elméleti maximális sávszélességet biztosít, és ugyanazt az USB-C fizikai csatlakozót használja, mint a modernebb USB verziók. A Thunderbolt nemcsak gyors adatátvitelt tesz lehetővé, hanem támogatja a DisplayPort protokollt is, így monitorok csatlakoztatására, valamint eszközök töltésére (Power Delivery) is alkalmas lehet egyetlen kábelen keresztül. Bár a Thunderbolt nyújtja számunkra a legmagasabb sebességet, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kompatibilis eszközök és külső meghajtók ára jellemzően magasabb.

Régebben elterjedt volt még az eSATA (External Serial ATA) csatlakozó is, amely lényegében a belső SATA interfész külső használatra adaptált változata volt, jellemzően 3 Gbit/s vagy 6 Gbit/s sebességgel. Előnye volt, hogy közvetlen kapcsolatot biztosított a rendszer SATA vezérlőjével, elkerülve az USB interfész esetleges többletterhelését. Mára azonban az USB és Thunderbolt szabványok fejlődésével az eSATA háttérbe szorult a fogyasztói piacon, ritkán található meg új eszközökön. 

A külső merevlemezek formátumai és fájlrendszerei

A külső merevlemezek használatbavételekor elengedhetetlen a megfelelő fájlrendszer kiválasztása és a meghajtó formázása. A fájlrendszer határozza meg, hogyan tárolódnak, szerveződnek és érhetők el az adatok a meghajtón, illetve alapvetően ez határozza meg a kompatibilitást a különböző operációs rendszerek között. A leggyakoribb fájlrendszerek a Windows környezetben az NTFS (New Technology File System) és az exFAT (Extended File Allocation Table), míg macOS alatt a HFS+ (Hierarchical File System Plus) és az APFS (Apple File System) a domináns. A FAT32 (File Allocation Table 32) régebbi, de széles körben kompatibilis rendszer.

Az NTFS a modern Windows rendszerek alapértelmezett fájlrendszere, amely támogatja a nagy fájlméreteket, a fájlrendszer szintű titkosítást, a tömörítést és a jogosultságkezelést is. Hátránya, hogy macOS alatt alapértelmezetten csak olvasható, írási képességekhez külön szoftver telepítése szükséges, Linux alatt pedig a támogatottsága kérdéses lehet. Ezzel szemben az exFAT modernebb, platformfüggetlen megoldás, amelyet kifejezetten flash meghajtókhoz és külső tárolókhoz fejlesztettek ki. Támogatja a nagy fájl- és kötetméreteket, és natívan írható/olvasható Windows és macOS alatt is, így jó választás lehet, ha a meghajtót különböző operációs rendszerekkel használjuk.

A macOS felhasználók számára a HFS+ volt sokáig az alapértelmezett fájlrendszer, amelyet később az SSD-kre optimalizált APFS váltott fel. Az APFS jobb teljesítményt, erősebb titkosítást és fejlettebb funkciókat kínál, például a „snapshot”-ok készítése által. Azonban az APFS és a HFS+ kompatibilitása Windows alatt korlátozott, általában csak speciális szoftverekkel érhető el az írás/olvasás. A FAT32 a legszélesebb körű kompatibilitással rendelkezik, szinte minden operációs rendszer és eszköz (játékkonzolok, médialejátszók) képes kezelni. Jelentős hátránya azonban, hogy maximálisan 4 GB méretű fájlokat támogat, illetve a kötetméret is korlátozott, így nagy méretű adatok (pl. videók) tárolására kevésbé alkalmas.

Az árak és az érték arány

Az ár, illetve az ár-érték arány az egyik legfontosabb szempont a merevlemezek választása során. Az SSD árak az utóbbi években jelentősen csökkentek, míg a kapacitásuk növekedett, ezáltal az ár-értékük is javult. Az HDD árak továbbra is alacsonyabbak az SSD-kéhez képest, de a sebességük és a teljesítményük nem javult. Ha a sebesség és a teljesítmény a fontos számunkra, akkor az SSD a megfelelőbb választás, ha azonban a kapacitás a legfontosabb, akkor az HDD lehet a jobb megoldás.