{{ComputedLoadMoreText}}

{{totalCount}} termékből {{dataLength}} darabot már láttál

HDMI kábelek

A HDMI (High-Definition Multimedia Interface) az elmúlt két évtizedben a szórakoztatóelektronika de facto szabványává vált. Egyetlen kábelen keresztül továbbít kristálytiszta képet és többcsatornás hangot, összekötve a tévét a játékkonzollal, a számítógéppel vagy a házimozi erősítővel. Azonban nem minden HDMI kábel egyforma, és a boltok polcain sorakozó "aranyozott", "prémium" és "ultra" jelölések között ember legyen a talpán, aki eligazodik. Miért nem működik a 4K 120Hz a régi kábellel? Mi az az eARC?

A HDMI szabványok folyamatosan változnak

Mára közismert tény, hogy a HDMI szabvány 2002-es megjelenése óta folyamatosan fejlődik, hogy lépést tartson a növekvő felbontásokkal és képfrissítési igényekkel. A korai, 1.4-es verzió volt az első, amely széles körben elhozta a 4K felbontást, de csak 30 Hz-es képfrissítéssel, ami filmnézéshez még elfogadható, de játékra vagy PC-monitorhoz kevés. Ez a verzió vezette be az Audio Return Channel (ARC) funkciót és az Ethernet csatornát is, bár ez utóbbit a gyakorlatban ritkán használták ki. A legtöbb, fiók mélyén lapuló régi kábel valószínűleg ennek a szabványnak felel meg (High Speed). A nagy ugrást a HDMI 2.0 jelentette, amely 18 Gbps-ra növelte a sávszélességet. Ez már lehetővé tette a 4K felbontást 60 Hz-en, ami elengedhetetlen a sima mozgásmegjelenítéshez sportközvetítéseknél és játékoknál. A 2.0-ás szabvány (Premium High Speed) hozta el a HDR (High Dynamic Range) támogatást is, amely drámaian javítja a kontrasztot és a színmélységet. A legtöbb ma kapható 4K TV és lejátszó ezt a szabványt használja. Fontos tudni, hogy a csatlakozó fizikai formája nem változott, csak a belső huzalozás minősége és az átviteli képesség javult. A legújabb és jelenlegi csúcs a HDMI 2.1, amely egészen elképesztő, 48 Gbps sávszélességet kínál. Erre a hatalmas adatfolyamra a 8K felbontás, illetve a 4K felbontás melletti 120 Hz-es (vagy akár 144 Hz-es) képfrissítés miatt van szükség. A legújabb játékkonzolok (PS5, Xbox Series X) és csúcskategóriás videókártyák már igénylik ezt a szabványt a maximális teljesítményhez. A HDMI 2.1-es kábelek (Ultra High Speed) már képesek a Dynamic HDR kezelésére és számos, játékosoknak szánt funkció támogatására.
A számozások körüli kavarodást a HDMI Licensing Administrator nemrégiben tovább fokozta azzal, hogy megengedte a gyártóknak a 2.1-es elnevezés használatát régebbi képességű eszközökön is, ha azok támogatnak bizonyos 2.1-es funkciókat. Ezért vásárláskor ma már nem elég csak a verziószámot nézni (pl. HDMI 2.1), hanem kifejezetten a támogatott funkciókat és a sávszélességet (pl. 48 Gbps) kell keresni a csomagoláson. A hivatalos QR-kódos címkével ellátott "Ultra High Speed" kábelek jelentik a legbiztosabb választást.

Sávszélesség és felbontás

A sávszélesség olyan, mint egy cső átmérője: minél vastagabb, annál több víz (adat) fér át rajta egységnyi idő alatt. A képfelbontás növelése (Full HD -> 4K -> 8K) négyszeresére növeli a pixelek számát minden lépésben. Ha ehhez hozzáadjuk a színmélység növelését (8 bitről 10 vagy 12 bitre a HDR miatt) és a képfrissítés emelését (60-ról 120 Hz-re), az adatmennyiség exponenciálisan nő. Egy tömörítetlen 4K 60Hz HDR jel már feszegeti a HDMI 2.0 18 Gbps-os korlátait. Amikor a kábel nem képes átvinni a szükséges adatmennyiséget, a jelenség nem feltétlenül az, hogy "nincs kép". Gyakran előforduló hibajelenség a „csillámló” pixelek (sparkles) megjelenése, a kép időszakos elsötétülése (dropout), vagy hogy a forráseszköz automatikusan visszaveszi a felbontást vagy a színmélységet (pl. HDR helyett SDR-t küld). Ezért, ha vettél egy új 4K TV-t és PS5-öt, de a kép nem tűnik jobbnak, mint a régin, könnyen lehet, hogy a régi kábeled a szűk keresztmetszet.

A HDMI 2.1 bevezetett egy új tömörítési eljárást is, a DSC-t (Display Stream Compression), amely veszteségmentes közeli tömörítést tesz lehetővé. Ennek segítségével a 48 Gbps-os sávszélességen keresztül akár 10K felbontás is átvihető. Ez a technológia kulcsfontosságú a jövőbeli, extrém nagy felbontású kijelzők számára. A sávszélesség tehát nem úri huncutság, hanem a modern vizuális élmény alapfeltétele.

Ugyanakkor fontos az észszerűség is: egy egyszerű Full HD monitorhoz vagy egy kábeltévé set-top boxhoz teljesen felesleges a legdrágább 48 Gbps-os kábelt megvenni. Ezek az eszközök bőven megelégednek a standard High Speed kábelekkel is. A drága kábel nem javítja fel a rossz minőségű forrásjelet; a digitális jelátvitelben nincsenek "szebb színek" vagy "tisztább élek" a kábeltől – a jel vagy átmegy hibátlanul, vagy nem. A prémium kábelek a stabilitást és a nagyobb sávszélességet garantálják, nem pedig a képminőség javítását az alacsony sávszélességű tartományban.

HDR, VRR és eARC

A modern HDMI több, mint egyszerű videókábel; számos intelligens protokollt is szállít. A HDR (High Dynamic Range) kezelése kritikus a valósághű fények és árnyékok megjelenítéséhez. Míg a statikus HDR (HDR10) egyetlen beállítást alkalmaz az egész filmre, addig a dinamikus HDR (HDR10+, Dolby Vision) jelenetről jelenetre, sőt képkockáról képkockára optimalizálja a fényerőt és a színeket. Ehhez a folyamatos metaadat-kommunikációhoz stabil, nagy sávszélességű kapcsolatra van szükség, amit a jobb minőségű kábelek biztosítanak.

A gamerek számára a HDMI 2.1 hozta el a Kánaánt a VRR (Variable Refresh Rate) támogatásával. Ez a technológia (amely a G-Sync és FreeSync rokona) szinkronizálja a TV képfrissítését a konzol vagy PC által éppen generált képkockák számával. Ez kiküszöböli a képtörést (tearing) és a rángatást (stuttering), sokkal simább játékélményt nyújtva. Szintén fontos az ALLM (Auto Low Latency Mode), ami automatikusan "Játék módba" kapcsolja a tévét, kikapcsolva a felesleges képjavítókat a lehető legkisebb bemeneti késleltetés (input lag) érdekében.

A hangzás terén az ARC (Audio Return Channel) volt az első lépés, amely lehetővé tette, hogy a TV visszaküldje a hangot az erősítőre ugyanazon a HDMI kábelen, amin a képet kapja. Az eARC (enhanced ARC) a HDMI 2.1-gyel érkezett, és drasztikusan megnövelte a hangcsatorna sávszélességét. Ez már lehetővé teszi a tömörítetlen, nagy felbontású hangformátumok, mint a Dolby TrueHD, DTS-HD Master Audio és ami a legfontosabb, a Dolby Atmos és DTS:X átvitelét a TV-ről a hangrendszerre. Így a streaming appokból (Netflix, Disney+) származó térhangzás teljes pompájában élvezhető.

A HDMI CEC (Consumer Electronics Control) egy kényelmi funkció, amely lehetővé teszi, hogy egyetlen távirányítóval vezéreljük az összes csatlakoztatott eszközt. Ha bekapcsolod a játékkonzolt, a TV is bekapcsol és a megfelelő bemenetre vált; a TV távirányítójával pedig állíthatod az erősítő hangerejét. Bár ez a szabvány régóta létezik, a modern implementációk egyre megbízhatóbbak. Egy jó minőségű kábelben a CEC vezeték is megfelelően van bekötve, biztosítva a zavartalan kommunikációt az eszközök között.

Csak amennyi feltétlenül szükséges...

A HDMI jelátvitel egyik legnagyobb ellensége a távolság. Mivel nagy frekvenciás digitális jelekről van szó, a rézvezetékek ellenállása és a külső interferenciák miatt a jel gyorsan degradálódik. Passzív (hagyományos réz) kábelek esetén a biztos működés határa a 4K/HDR jeleknél körülbelül 3-5 méter. Ennél hosszabb távolságon már előfordulhatnak jelkimaradások vagy teljes sötétség, különösen a 48 Gbps-os igénybevételnél. A "minél rövidebb, annál jobb" elv itt fokozottan érvényes: felesleges 3 méteres kábelt venni, ha az eszközök fél méterre vannak egymástól. Ha nagyobb távolságot kell áthidalni (pl. mennyezeti projektorhoz 10-15 méter), az aktív kábelek jelentik a megoldást. A hagyományos aktív kábelek a csatlakozófejben egy jelerősítő chipet (equalizer) tartalmaznak, amely a TV felőli oldalon "helyreállítja" a jelet. Fontos tudni, hogy ezek a kábelek irányítottak: a "Source" végét a lejátszóba, a "Display" végét a tévébe kell dugni. Ha fordítva kötjük be, nem lesz kép.

A legmodernebb és legjobb megoldást hosszú távra az optikai hibrid HDMI kábelek (AOC - Active Optical Cable) nyújtják. Ezekben a rézvezetékek helyett üvegszálon utazik az adat fényimpulzusok formájában. Az elektromos jelet a csatlakozófej alakítja fénnyé, majd a másik végén vissza. Mivel az optikai szálban a jel gyakorlatilag veszteségmentesen terjed és immunis az elektromágneses zavarokra, akár 50-100 méteres távolságra is elvihető a teljes 48 Gbps sávszélesség, kompromisszumok nélkül. Ezek a kábelek vékonyabbak és hajlékonyabbak is réz társaiknál.