{{ComputedLoadMoreText}}

{{totalCount}} termékből {{dataLength}} darabot már láttál

Fogyasztásmérő szekrények

A fogyasztásmérő szekrény, avagy a villanyóra-szekrény egy nélkülözhetetlen fontosságú, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott eleme minden épület elektromos rendszerének. Ez a berendezés nem csupán egy tárolódoboz a mérőóra számára, hanem a közüzemi elektromos hálózat és az ingatlan belső hálózatának határpontja. Mint ilyen, szigorú műszaki és jogi szabályozás alá esik, amelynek célja a biztonság, a mérés pontossága és az illetéktelen beavatkozás megakadályozása. A fogyasztónak, vagyis az ingatlan tulajdonosának törvényi kötelezettsége gondoskodni a szabványoknak megfelelő mérőhely kialakításáról és karbantartásáról, amelyhez kizárólag regisztrált villanyszerelő vehető igénybe.

A fogyasztásmérő szekrény és amit tudni kell róla

A fogyasztásmérő szekrény alapvető funkciója, hogy biztonságos és szabványosított helyet biztosítson az áramszolgáltató tulajdonát képező fogyasztásmérő órának és a hozzá tartozó fő kismegszakítóknak. Ez a pont jelöli ki azt a demarkációs vonalat, ahol a közcélú elosztóhálózat véget ér, és megkezdődik a felhasználó saját, belső villamos hálózata. Fontos tudatosítani, hogy a mérőhely létesítésének és karbantartásának teljes költsége – az anyagköltségtől a munkadíjig – az ingatlan tulajdonosát terheli; az áramszolgáltató csupán a mérőórát biztosítja és telepíti a már kész, átvételre alkalmas szekrénybe.
Egy szabványos fogyasztásmérő szekrény belső tere precízen fel van osztva, hogy elkülönítse a különböző funkciójú és tulajdonú részeket. A legfontosabb elkülönítés a „méretlen” és a „mért” oldal között van. A méretlen részbe érkezik be a szolgáltató hálózatáról a fővezeték, és itt találhatóak azok a komponensek, amelyek a mérőóra előtt helyezkednek el; ehhez a részhez a felhasználónak nincs hozzáférése, azt a szolgáltató plombával zárja le. A mért oldalon található a mérőóra kimenete és a felhasználói fő kismegszakítók, ahonnan a belső hálózat (a lakáselosztó) felé indulnak a vezetékek. A szekrényben ezen kívül helyet kapnak a különböző sorkapcsok és elosztó sínek a vezetékek szakszerű csatlakoztatásához.

A fogyasztásmérő szekrényeket több szempont szerint is megkülönböztetjük. Az egyik legfontosabb a hálózatra való csatlakozás módja. A „szabadvezetékes” kivitel a régebbi, oszlopokról légkábellel érkező bekötésekhez használatos, míg a modern, új építésű területeken szinte kizárólag „földkábeles” csatlakozást alkalmaznak, ahol a betáplálás a föld alatt, védőcsőben érkezik. Az elhelyezés szerint megkülönböztetünk falra, azaz „felületre szerelhető” szekrényeket, valamint a telekhatáron, a földbe telepíthető, önálló, oszlopszerű kialakításokat, amelyek gyakran kerítésbe integrálva vagy szabadon állva kerülnek elhelyezésre.

A szekrények további fontos ismérve a kapacitásuk és a fázisok száma. Egy átlagos családi ház esetében elegendő lehet az egyfázisú kialakítás, de nagyobb teljesítményigény esetén háromfázisú rendszerre van szükség. A szekrények mérete és belső elrendezése attól is függ, hány mérőórát kell befogadniuk. Léteznek egymérős, kétmérős (például egy nappali és egy külön mért ún. „éjszakai” áramkör számára), valamint társasházak esetében csoportos, több felhasználó mérőjét is befogadó, moduláris szekrényrendszerek.

A telepítés szigorú szabályozás alá esik

Magyarországon a fogyasztásmérő helyek létesítésének és átalakításának műszaki kereteit szabvány határozza meg. Ez a dokumentum tartalmazza mindazokat a részletes előírásokat, amelyek célja a villamos hálózat biztonságos és optimalizált működésének garantálása, valamint a jövőbeni lakossági igények hosszú távú kiszolgálásának biztosítása. A szabvány betartása nem csupán ajánlás, hanem kötelező érvényű előírás minden új telepítés és jelentősebb felújítás esetén.

A szabvány egyik központi fogalma a „kizárólagos elérés”, amely jogi és biztonsági szempontból is kiemelt jelentőségű. Ez a követelmény azt írja elő, hogy a fogyasztásmérő berendezést és a méretlen hálózati részeket úgy kell kialakítani és lezárni (plombálni), hogy azokhoz illetéktelen személyek ne férhessenek hozzá anélkül, hogy annak látható, roncsolásos nyoma maradna.

A mérőhely szabványosítása, azaz a legújabb előírásoknak megfelelővé tétele, nem minden esetben kötelező. A szolgáltatói előírások szerint erre akkor van szükség, ha a felhasználó teljesítménybővítést ("amperbővítést") igényel, vagy ha a meglévő mérőhelyen olyan mértékű átalakítás történik, amely meghaladja a rendszer 50%-át. Egy egyszerű karbantartási munka, mint például a lakáselosztó felé menő, már mért fővezeték cseréje, általában nem teszi szükségessé a teljes mérőhely-szabványosítást. Ez a szabályozás méltányos, mivel egy teljes szabványosítás gyakran a mérőhely áthelyezésével és a csatlakozás módjának megváltoztatásával (pl. légvezetékről földkábelre) jár, ami jelentős költséggel és időráfordítással jár a tulajdonos számára.  

 
Amit a telepítéssel kapcsolatban el kell mondani

A fogyasztásmérő szekrény telepítése során szigorú műszaki előírásokat kell betartani, amelyek az elhelyezésre és a környezeti védelemre is kiterjednek. A szekrényt csak megfelelő teherbírású falra lehet felszerelni; például kisméretű, tömör téglából készült falnak legalább 12 cm vastagnak kell lennie ahhoz, hogy biztonságosan elbírja a szerkezet súlyát és a vezetékek rögzítéséhez szükséges hornyolásokat. Különösen fontos a biztonsági távolságok betartása más közművektől: a mérőhely 60 cm-es körzetében nem lehet fém közművezeték (víz, gáz), vagy ha ez elkerülhetetlen, a csöveket járulékos elektromos szigeteléssel kell ellátni. A gázmérő és a villanyóra szekrényei között távolságtartás nem szükséges, de a közös szekrény megfelelő szellőzéséről gondoskodni kell.

Az elektromos berendezések környezeti behatásokkal szembeni védelmét az úgynevezett IP (Ingress Protection, Nemzetközi Védettség) besorolás jelöli, amely egy kétszámjegyű kóddal írja le a védettség szintjét. Az első számjegy a szilárd tárgyak (pl. por, szerszámok, ujjak) behatolása elleni védelmet jelöli egy 0-tól 6-ig terjedő skálán, ahol a 6-os a teljes porállóságot jelenti. A második számjegy a víz behatolása elleni védelmet írja le egy 0-tól 9-ig terjedő skálán, a csepegő víztől (1) a nagynyomású, forró vízsugárig (9K). A fogyasztásmérő berendezések esetében a szabvány legalább IP44-es védettséget ír elő, ami azt jelenti, hogy a szekrény védett az 1 mm-nél nagyobb átmérőjű szilárd tárgyak behatolása ellen, valamint ellenáll a minden irányból fröccsenő víznek.   

A mérőhely kialakítása egy jól definiált folyamat, amely a tervezéstől a bekapcsolásig tart. A folyamat azzal kezdődik, hogy a tulajdonos felveszi a kapcsolatot egy regisztrált villanyszerelővel, aki helyszíni felmérést végez és árajánlatot ad. Az igények pontosítása után a szerelő vagy egy villamos tervező elkészíti a szükséges dokumentációt és benyújtja az áramszolgáltatóhoz engedélyeztetésre. A szolgáltató elvégzi a fizikai telepítést: felszereli a szekrényt, beköti a méretlen és mért vezetékeket, illetve előkészíti a rendszert a hálózatra kapcsolásra. Végül a szolgáltató szakembere vagy egy arra feljogosított regisztrált szerelő telepíti a fogyasztásmérőt, elvégzi a záró plombálást és bekapcsolja az áramot, ezzel befejezve a munkát.   

Minden új vagy szabványosított mérőhely létesítésekor kötelező egy kulcsfontosságú életvédelmi eszköz, az áram-védőkapcsoló (ÁVK, más néven FI-relé vagy RCD) beépítése. Ez a készülék folyamatosan figyeli a fázis- és nullavezetőn folyó áramok különbségét. Normál működés esetén ez a különbség nulla. Ha azonban egy testzárlat vagy áramütés miatt az áram egy része a föld felé távozik (például egy emberi testen keresztül), az ÁVK ezt a hibaáramot érzékeli, és a másodperc törtrésze alatt lekapcsolja az áramkört, ezzel megelőzve a súlyos vagy halálos áramütést.

Néha korszerűsítésre van szükség

Az otthonok elektromosenergia-igénye folyamatosan növekszik az új, nagy teljesítményű háztartási gépek, elektromos járművek és fűtési rendszerek terjedésével. Ennek következtében gyakori igény a meglévő hálózatok teljesítményének bővítése, azaz az „amperbővítés”. Fontos tudni, hogy ez a folyamat szinte minden esetben a mérőhely teljes körű szabványosítását vonja maga után, mivel a megnövekedett terheléshez a teljes hálózatnak – a bekötéstől a szekrényen át a belső vezetékekig – meg kell felelnie a legfrissebb biztonsági és műszaki előírásoknak. A tulajdonosnak tehát nemcsak a szolgáltatói díjakkal, hanem a teljes mérőhely-korszerűsítés költségeivel is számolnia kell. A modern energiafelhasználás diverzifikálódásával egyre gyakoribbá válik a különböző tarifájú, külön mért áramkörök kialakítása. A leggyakoribb a „vezérelt” (köznyelven „éjszakai” vagy B tarifa) mérés, amelyet jellemzően fixen bekötött, nagy fogyasztású eszközökhöz, például bojlerekhez használnak, és a szolgáltató távvezérléssel, a hálózat csúcsterhelésén kívüli időszakokban kapcsol be. A megújuló energiát hasznosító fűtési rendszerekhez (pl. hőszivattyúk) pedig a kedvezményes "H tarifa" igényelhető, amely a fűtési szezonban biztosít olcsóbb áramot. Ezen külön mért áramkörök kialakítása általában egy kétmérős szekrény telepítését vagy egy meglévő rendszer bővítését teszi szükségessé.