{{ComputedLoadMoreText}}

{{totalCount}} termékből {{dataLength}} darabot már láttál

Mini ITX számítógép házak – Hogy ne okozzon feltörést a választás

A számítógép-építés világában hosszú ideig a nagyméretű toronyházak domináltak, amelyek bőséges helyet kínáltak a legerősebb komponenseknek és a komplex hűtési rendszereknek is. Az elmúlt években azonban egyre erőteljesebb trend figyelhető meg a kompakt, kis méretű (Small Form Factor - SFF) gépek iránt, amelynek középpontjában a Mini ITX alaplap szabvány áll. A Mini ITX házak lenyűgöző mérnöki teljesítmények: képesek egy csúcskategóriás gamer vagy munkaállomási konfiguráció erejét egy cipősdoboz méretű, esztétikus és helytakarékos formába sűríteni. Ez a miniatürizálás azonban komoly tervezési kihívásokat rejt magában a hűtés, a komponensek kompatibilitása és a szerelhetőség terén. 

A Mini ITX szabvány egy 170x170 mm méretű alaplapot definiál, amely kisebb, mint a Micro ATX (244x244 mm) vagy a standard ATX (305x244 mm) lapok. Ez a kompakt méret lehetővé teszi a rendkívül kis térfogatú számítógépházak tervezését. A Mini ITX házak térfogata jellemzően 20 liter alatt van, de a legkisebb, úgynevezett "ultra-kompakt" modellek akár 5-10 literesek is lehetnek. Ez a méretcsökkenés vonzóvá teszi őket azok számára, akiknek korlátozott hely áll rendelkezésükre az asztalon, gyakran szállítják a gépüket (pl. LAN partikra), vagy egyszerűen csak egy letisztult, minimalista esztétikájú munka- vagy szórakoztató központot szeretnének a nappaliban. A méret azonban kompromisszumokkal jár. A legnyilvánvalóbb korlát a bővíthetőség. A Mini ITX alaplapok általában csak egyetlen PCIe x16 slottal rendelkeznek a videokártya számára, két RAM slottal, és korlátozott számú SATA és M.2 csatlakozóval. Ez a legtöbb felhasználó és játékos számára elegendő, de akiknek több bővítőkártyára (pl. hangkártya, hálózati kártya) van szükségük, azoknak ez a formátum nem megfelelő. A komponensek fizikai mérete is kritikus: a ház kiválasztásakor milliméterre pontosan ellenőrizni kell a videokártya maximális hosszát, magasságát és szélességét, valamint a CPU hűtő maximális magasságát.

A legnagyobb kihívást azonban a kompakt méretből adódóan a hőmérséklet-menedzsment, azaz a hűtés jelenti. Egy kis, zsúfolt térben a nagy teljesítményű processzorok és videokártyák által termelt hő gyorsan felhalmozódhat, ami a komponensek teljesítményének csökkenéséhez (thermal throttling) vagy akár túlmelegedéshez is vezethet. A Mini ITX házak tervezői ezért rendkívül kreatív elrendezési megoldásokat és szellőzési stratégiákat alkalmaznak. A perforált, hálós (mesh) oldallapok, a gondosan elhelyezett ventilátorhelyek és a folyadékhűtéses rendszerek (AIO - All-In-One) támogatása mind azt a célt szolgálják, hogy a forró levegő a lehető leghatékonyabban távozzon a házból, és friss, hűvös levegő jusson a komponensekhez.

A tápegység szintén sarkalatos pont. Míg egyes nagyobb Mini ITX házak támogatják a szabványos ATX méretű tápegységeket, a legtöbb kompakt modell kisebb formátumot, SFX vagy SFX-L tápot igényel. Ezek a miniatürizált tápegységek drágábbak lehetnek, mint ATX társaik, de elengedhetetlenek a helykihasználás maximalizálásához. Az SFX-L formátum valamivel hosszabb, mint a szabvány SFX, ami lehetővé teszi egy nagyobb, 120 mm-es, halkabb ventilátor beépítését. A moduláris kábelezés szinte kötelező egy ITX építésnél, mivel csak a feltétlenül szükséges kábeleket kell beszerelni, minimalizálva a kábelrengeteget és javítva a légáramlást.

Mit rejt a belső felépítés?

A Mini ITX házak esetében két alapvető belső elrendezési stílus dominál: a hagyományos "cipősdoboz" és a "szendvics" elrendezés. A hagyományos elrendezés a klasszikus toronyházak kicsinyített mása, ahol az alaplap függőlegesen helyezkedik el, és a videokártya közvetlenül az alaplap PCIe slotjába csatlakozik. A tápegység általában a ház elejében vagy tetején kap helyet. Ez a felépítés egyszerűbb és olcsóbb, de a videokártya szélessége és a CPU hűtő magassága gyakran korlátozottabb, mivel a komponensek osztoznak a ház szélességén. Ezzel szemben a "szendvics" elrendezés egy sokkal kompaktabb és termikusan hatékonyabb megoldást kínál, amelyet a prémium SFF házak, mint például a népszerű DAN A4-SFX vagy a Louqe Ghost S1, tettek népszerűvé. Ebben a kialakításban az alaplap és a videokártya a ház két ellentétes oldalán, egymásnak háttal helyezkedik el, egy központi "gerincen". A videokártya egy speciális, hajlékony PCIe riser kábellel csatlakozik az alaplaphoz. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a ház rendkívül vékony legyen, miközben vastagabb, 3-slotos videokártyákat és magasabb CPU hűtőket is képes befogadni, mivel a két fő hőtermelő komponens külön légkamrában helyezkedik el.
A belső elrendezés mellett a ház anyaga és építési minősége is jelentőséggel bír. A legtöbb ház acélból és műanyagból készül, de a prémium kategóriában gyakori a teljes egészében alumíniumból készült konstrukció. Az alumínium házak könnyebbek, jobban vezetik a hőt, és esztétikailag is magasabb minőséget képviselnek, igaz, az áruk is magasabb. A szerszámmentes szerelhetőség, a könnyen eltávolítható oldallapok és a minőségi porszűrők mind olyan jellemzők, amelyek megkönnyítik az építési folyamatot és a későbbi karbantartást.

Hűtési megoldások: levegő vagy víz?

A hatékony hűtés a legfontosabb szempont egy nagy teljesítményű Mini ITX gép építésénél. A korlátozott belső tér miatt a légáramlás megtervezése kiemeltek fontos. A legjobb hűtési teljesítményt általában a nagymértékben perforált, "mesh" panelekkel ellátott házak nyújtják, mivel ezek minimális ellenállást jelentenek a levegő útjában. A cél egy egyértelmű légáramlási útvonal kialakítása, ahol a hűvös levegő bejut a házba (intake), áthalad a forró komponenseken (CPU, GPU), majd a meleg levegő távozik a házból (exhaust). A ventilátorok elhelyezkedése és iránya alapvető fontosságú ennek eléréséhez.
A léghűtés a leggyakoribb és legköltséghatékonyabb megoldás. A CPU hűtő kiválasztásakor a legfontosabb korlátozó tényező a ház által megengedett maximális hűtőmagasság. Két fő típus létezik: a felülről fújó (top-down) és a toronyhűtők. A felülről fújó hűtők, mint például a népszerű Noctua NH-L9i vagy NH-L12S, alacsony profilúak és a processzorra merőlegesen fújják a levegőt, ami segít hűteni az alaplap VRM (feszültségszabályozó modul) és RAM komponenseit is. A kisebb toronyhűtők általában jobb hűtési teljesítményt nyújtanak, de magasabbak, így kevesebb házba férnek be.

A folyadékhűtés, különösen az AIO (All-in-One) rendszerek, egyre népszerűbbé válnak a Mini ITX világában. Egy AIO rendszer egy CPU blokkból, egy radiátorból és a kettőt összekötő csövekből áll. A radiátorra szerelt ventilátorok hűtik a rendszerben keringő folyadékot. Az AIO hűtés előnye, hogy a processzor által termelt hőt közvetlenül a ház szélére, a radiátorhoz szállítja, ahol hatékonyan ki lehet fújni a házból. Ez különösen előnyös a nagyon szűk, rossz szellőzésű házakban. A leggyakoribb radiátor méretek az ITX házakban a 120mm, 140mm, 240mm és 280mm. Vásárlás előtt mindig ellenőrizni kell, hogy a ház melyik méretű radiátort támogatja.

Komponens kompatibilitás és szerelés

Egy Mini ITX gép építése sokkal több tervezést és odafigyelést igényel, mint egy hagyományos ATX gépé. A legelső lépés a komponensek kompatibilitásának alapos ellenőrzése. A ház gyártójának weboldalán mindig részletes specifikációs lista található, amely tartalmazza a videokártya maximális hosszát, magasságát és vastagságát (slot szám), a CPU hűtő maximális magasságát, a támogatott tápegység formátumot (ATX, SFX, SFX-L) és a radiátor kompatibilitást. Ezeket az értékeket milliméteres pontossággal kell összevetni a kiszemelt alkatrészek méreteivel.

A videokártya a legproblémásabb komponens. A modern, csúcskategóriás kártyák gyakran hatalmasak, 2.5 vagy akár 3 slot vastagságúak, és a hosszuk is meghaladhatja a 300 mm-t. Sok kompakt ITX ház egyszerűen nem képes befogadni ezeket a "szörnyetegeket". Szerencsére a videokártya-gyártók is felismerték az SFF piac növekedését, és kínálnak rövidebb, "mini" verziókat a népszerűbb modelljeikből, amelyek kifejezetten az ITX rendszerekbe lettek tervezve.

A szerelési folyamat egy kirakós játékhoz hasonlít, ahol a sorrendnek kulcsfontosságú szerepe van. Általános szabály, hogy érdemes minél több komponenst (CPU, RAM, M.2 SSD) az alaplapra szerelni, mielőtt azt behelyeznénk a házba. A kábelmenedzsment különösen nagy kihívást jelent a szűkös térben. A moduláris tápegység használata szinte elengedhetetlen, mivel így megszabadulhatunk a felesleges kábelektől. A lapos, szalagkábelek vagy az egyedileg készített, méretre vágott kábelek sokat segíthetnek a légáramlás javításában és a rendezett belső kialakításában. Türelemre és precíz munkára van szükség ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön anélkül, hogy a kábelek akadályoznák a ventilátorokat vagy a légáramlást.

A tárolóeszközök elhelyezése is korlátozott. A legtöbb ITX ház egy vagy két 2.5 hüvelykes SSD/HDD helyet kínál. A legjobb megoldás azonban az M.2 formátumú SSD-k használata, amelyek közvetlenül az alaplapra szerelhetők, így nem foglalnak helyet a házban és nem igényelnek extra adat- és tápkábeleket. A modern ITX alaplapok gyakran rendelkeznek egy M.2 slottal az előlapon és egy másikkal a hátlapon is, lehetővé téve két ultragyors NVMe SSD használatát.

Tápegységek és kábelmenedzsment

Ahogyan már utaltunk rá, a tápegység (PSU) kiválasztása nagyon fontos pontja egy Mini ITX gép építésének. Míg a nagyobb, 20 liter körüli ITX házak néha befogadják a szabványos ATX tápokat, ez jelentős kompromisszumot jelent a belső tér rovására, gyakran korlátozva a videokártya hosszát vagy a hűtési lehetőségeket. A valódi SFF élményhez a kisebb formátumú tápegységek, az SFX és az SFX-L szükségesek. Ezek a kompakt erőművek lenyűgöző teljesítményt képesek leadni kis méretük ellenére, a legújabb modellek akár a 850W-os vagy 1000W-os határt is elérik, ami a legerősebb CPU-k és GPU-k meghajtásához is elegendő.

Az SFX és az SFX-L közötti különbség a mélységükben rejlik. Az SFX-L valamivel mélyebb, ami lehetővé teszi egy nagyobb, 120 mm-es ventilátor beépítését a szabványos 92 mm-es helyett. Ez általában halkabb működést eredményez, különösen alacsony és közepes terhelésen, amikor a ventilátor lassabban forog vagy teljesen le is áll. A választás a két formátum között gyakran a ház kompatibilitásától függ; egyes ultrakompakt házak csak a kisebb SFX tápokat fogadják be. Mindig ellenőrizzük a ház specifikációit a vásárlás előtt.

A moduláris kábelezés nem luxus, hanem szinte kötelező eleme egy ITX építésnek. A moduláris tápegységek lehetővé teszik, hogy csak azokat a kábeleket csatlakoztassuk, amelyekre ténylegesen szükségünk van, drasztikusan csökkentve a felesleges kábelrengeteget. Ez nemcsak esztétikailag előnyös, hanem a légáramlás szempontjából is kritikus. A kevesebb kábel kevesebb akadályt jelent a levegő útjában, ami jobb hűtési teljesítményt eredményez. A gyári kábelek gyakran túl hosszúak és merevek egy apró ITX házhoz.