{{ComputedLoadMoreText}}

{{totalCount}} termékből {{dataLength}} darabot már láttál

UTP hálózati kábelek

A vezeték nélküli technológiák térhódítása ellenére az UTP (Unshielded Twisted Pair) kábelek továbbra is a stabil és gyors számítógépes hálózatok gerincét alkotják. Legyen szó egy hatalmas irodaház strukturált kábelezéséről vagy egy lelkes gamer otthoni hálózatáról, a fizikai kábel még mindig verhetetlen a késleltetés és a megbízhatóság terén. De mi is rejlik a színes műanyag burkolat alatt? Miért van annyi kategória, és mi a különbség a fali és a patch kábel között?

A kategóriák és a sávszélesség

A hálózati kábeleket „Cat” (Category) jelöléssel látják el, ami meghatározza a teljesítményüket és az átviteli jellemzőiket. A régi Cat5 kábelek mára elavultnak számítanak, helyüket átvette a Cat5e (enhanced), amely a legelterjedtebb szabvány az otthonokban. A Cat5e képes az 1000 Mbps (Gigabit) sebesség átvitelére 100 méteres távolságon belül, és 100 MHz-es frekvenciatartományban működik. Ez a legtöbb otthoni felhasználónak bőven elegendő, hiszen az internetcsomagok többsége még nem lépi át ezt a határt. Olcsó, hajlékony és könnyen szerelhető, ezért még ma is népszerű választás alapvető bekötésekhez. Azonban a technológia nem áll meg: a Cat6 kábelek már 250 MHz-es sávszélességet kínálnak, és rövidebb távon (kb. 55 méterig) képesek a 10 Gigabites sebességre is. A Cat6 kábelek belsejében gyakran található egy műanyag keresztelválasztó, amely fizikailag elkülöníti az érpárokat, csökkentve az áthallást. Ez a kábel vastagabb és merevebb, mint a Cat5e, de jövőbiztosabb befektetés új építésű házak vagy irodák kábelezésénél. Ha NAS-t (hálózati adattárolót) használunk, vagy nagy fájlokat mozgatunk a belső hálózaton, a Cat6 érezhető stabilitást ad. A Cat6a (augmented) a következő lépcsőfok, amely már 500 MHz-es frekvencián üzemel, és garantálja a 10 Gigabit sebességet a teljes 100 méteres hosszon. Ez a szabvány már szigorúbb követelményeket támaszt az áthallással szemben, ezért az érpárok sodrása sűrűbb. Adatközpontokban, szervertermekben és modern irodaházakban ez a de facto szabvány a strukturált kábelezéshez. Bár otthoni környezetben ritkán van szükség ekkora sávszélességre, a falba húzandó kábelek esetében érdemes ezt választani, hiszen a kábelt nem akarjuk 5 évente cserélni, a hálózati igények pedig biztosan nőni fognak.

Léteznek magasabb kategóriák is (Cat7 és Cat8), amelyek még brutálisabb sebességeket (akár 40 Gbps) és frekvenciát (2000 MHz) ígérnek. Ezek azonban már árnyékolt UTP felépítést követelnek, illetve speciális csatlakozókat igényelhetnek a teljesítmény kihasználásához. Otthoni környezetben a Cat7 használata gyakran felesleges kiadást jelent a merevsége miatt. A legtöbb esetben egy jól telepített Cat6 vagy Cat6a rendszer évtizedekig kiszolgálja az igényeket.

Árnyékolási technológiák és zavarszűrés

Bár a köznyelvben gyakran minden hálózati kábelt UTP-nek hívunk, ez valójában csak az árnyékolatlan (Unshielded Twisted Pair) változatra utal. Az UTP kábelekben a zavarszűrést kizárólag az érpárok sodrása biztosítja. A sodrás miatt a külső elektromágneses zavarok egyformán érik mindkét eret, így a vevőoldalon ezek kiolthatók. Normál otthoni vagy irodai környezetben, ahol nincsenek nagy teljesítményű elektromos gépek, ez a védelem tökéletesen elegendő. Az UTP kábelek olcsóbbak, vékonyabbak és könnyebben húzhatók a csövekben. Zajosabb környezetben azonban szükség lehet árnyékolásra. Az FTP (Foiled Twisted Pair) vagy újabb jelölés szerint F/UTP kábelekben egy közös alufólia réteg veszi körül az összes érpárt. Ez a fólia "Faraday-kalitkaként" működik, és levezeti a külső interferenciákat (EMI/RFI). Fontos, hogy az árnyékolás csak akkor működik, ha a rendszer földelve van: fémházas csatlakozókat kell használni, és a switch vagy router oldalán is biztosítani kell a földelést. Földelés nélkül az árnyékolás antennaként működhet, és akár ronthatja is a jelminőséget.
A legmagasabb szintű védelmet az S/FTP (Shielded Foiled Twisted Pair) kábelek nyújtják. Itt nemcsak egy közös harisnya vagy fólia van a kábel köpenye alatt, hanem minden egyes érpárnak saját fóliaárnyékolása is van (PIMF - Pair In Metal Foil). Ez gyakorlatilag teljesen kiküszöböli a belső áthallást az érpárok között, és maximális védelmet nyújt a külső zavarokkal szemben. Ipari környezetben, gyárakban, vagy ahol a hálózati kábel erősáramú vezetékek mellett fut hosszan, ez a típus kötelező.

A zavarszűrésnek két fő típusa van, amit kezelni kell: a NEXT (Near-End Crosstalk) és a FEXT (Far-End Crosstalk). Ezek azt jelzik, hogy az egyik érpáron utazó jel mennyire "szól át" a szomszédos érpárra. A kategóriák növekedésével és az árnyékolás bevezetésével ezeket az értékeket szorítják le. Otthoni felhasználásnál, ha nem futtatjuk a kábelt közvetlenül a 230V-os vezetékek mellett hosszú métereken át, az UTP (Cat5e/Cat6) általában tökéletes. Feleslegesen drága és merev árnyékolt kábelt venni oda, ahol nincs rá szükség, csak megnehezíti a szerelést.

A csatlakozók és a krimpelés

A hálózati kábelek végén a jól ismert RJ45-ös csatlakozót találjuk (hivatalos nevén 8P8C). Bár kívülről egyformának tűnnek, a csatlakozóknak is illeszkedniük kell a kábel típusához. A Cat5e csatlakozók vezetőcsatornái vékonyabbak, míg a Cat6/Cat6a kábelek vastagabb reze miatt a nekik szánt dugókban a lyukak átmérője nagyobb, sőt gyakran cikkcakkban helyezkednek el (staggered), hogy elférjenek. Ha rossz típusú dugót próbálunk ráerőltetni a kábelre, a krimpelés nem lesz megfelelő, vagy nem is sikerül bevezetni az ereket.
A krimpelés folyamata nagyon fontos a jó adatkapcsolat szempontjából. A 8 színes eret (narancs-fehér, narancs, zöld-fehér, kék, kék-fehér, zöld, barna-fehér, barna) meghatározott sorrendben kell bekötni. Két szabvány létezik: a T568A és a T568B. Európában és az USA-ban leggyakrabban a „B” bekötést használják. Fontos, hogy a kábel mindkét végén ugyanazt a szabványt kövessük (egyenes kötés), kivéve speciális esetekben (cross-link), bár a modern hálózati eszközök (Auto MDI-X) már automatikusan felismerik és kezelik a felcserélt ereket is. A rosszul krimpelet csatlakozó a leggyakoribb hibaforrás: szakadozó netet, vagy Gigabit helyett csak 100 Mbps sebességet eredményezhet.

Különbséget kell tenni a fali kábel (installation cable) és a patch kábel között is a csatlakozók szempontjából. A fali kábelek erei tömörek (solid), egyetlen rézszálból állnak. Ezek merevek, jobban vezetik a jelet hosszú távon, és fali aljzatokba (keystone jack) vagy patch panelekbe való betűzésre (LSA) tervezték őket, nem a dugók krimpelésére. A patch kábelek erei sodrottak (stranded), sok vékony szálból állnak, így hajlékonyak. A krimpelhető dugók többsége a sodrott erekhez való, ahol a kis kések átszúrják a szálakat. Tömör eret krimpelni bizonytalan kontaktust eredményezhet idővel.

Kábelezés tervezése otthoni és irodai környezetben

A hálózat tervezésekor az első szabály: tervezzünk a jövőre. A falba húzott kábeleket cserélni hatalmas munka és költség (festés, vésés), ezért érdemes a jelenlegi igényeknél egy kategóriával jobbat (pl. Cat6 vagy Cat6a) választani. Húzzunk minden helyiségbe legalább két végpontot, még oda is, ahol most nem gondoljuk szükségesnek (pl. konyha, garázs), mert az okosotthon-eszközök száma robbanásszerűen nő. A csillagpontos topológia a javasolt: minden kábel egy központi helyre (rack szekrény, elosztó doboz) fusson be.

A kábelek elhelyezésénél figyeljünk a fizikai behatásokra is. Ne húzzuk túl szorosra a kábelt, ne törjük meg éles szögben (a hajlítási sugár legyen legalább a kábel átmérőjének 4-szerese), és ne rögzítsük túl szorosan kábelkötegelővel, mert az deformálhatja a belső szerkezetet és ronthatja az áthallási jellemzőket. Kerüljük a párhuzamos vezetést erősáramú kábelekkel; ha keresztezni kell őket, azt tegyük merőlegesen. A csövezésnél hagyjunk behúzószálat a későbbi bővítésekhez.

Irodai környezetben a rendezettség kulcsfontosságú. A patch panel használata a központi oldalon átláthatóvá és könnyen menedzselhetővé teszi a rendszert. A fali végpontokat és a panel portjait fel kelliratozni, hogy hiba esetén azonnal tudjuk, melyik kábel hova megy. A fali aljzatok (keystone jack) szerelése gyakran egyszerűbb és megbízhatóbb, mint a dugók krimpelése, ráadásul modulárisak, így később cserélhetők vagy áthelyezhetők. A patch kábelek legyenek megfelelő hosszúságúak: a túl hosszú kábelkígyók a rack szekrényben gátolják a szellőzést és nehezítik az áttekinthetőséget.

A telepítés után minden egyes végpontot le kell tesztelni egy kábelteszterrel. A legegyszerűbb műszerek csak a folytonosságot és a helyes sorrendet ellenőrzik, ami az alapvető hibák (szakadás, zárlat, felcserélt erek) kiszűrésére elég. Professzionális környezetben azonban hitelesítő mérést is végeznek, ami a sávszélességet, a csillapítást és az áthallást is vizsgálja, igazolva, hogy a kiépített hálózat valóban teljesíti a Cat6 vagy Cat6a szabvány követelményeit.